Fido (Szekszárdi Állatmenhely)

Hamar eltelt az idő a hazaúton, jól utaztam. Egyszer ugyan megijedtem, mert amikor megálltunk pipilni, azt hittem, megint ki akarnak rakni az autóból, de gyorsan továbbutaztunk. Miután megérkeztünk, gyorsan körberohantam a kertet, de nem voltam kinn sokáig, mert bevittek valami "kád" nevű izébe, ahol "megfürdettek".

Hát nem tudom. Szerintem csak vizes lettem. Meg sampon szagú. De sebaj, bosszúból jól lefröcsköltem azt a colosat, aki lejött értem Szekszárdra. Fürdetés után végre körbenézhettem a birodalmamban, és azonnal találtam egy remek kutyikuckót, ahova rögtön befeküdtem és szundikáltam egy kicsit.

Amikor felébredtem, a kétlábúak egy "ebédkészítés" nevű tevékenységgel voltak elfoglalva. Gondoltam, bepróbálkozom, hátha nekem is pottyan valami.
A gazdim (azt hiszem Ildikó a neve) sziklaszilárd nevelési elveit azonnal föladta, és lőn mennyei manna!
Persze kilestem, hova dugta a többit, mert az jól jöhet még. Aztán lassan elérkezett az első éjszaka, ami nagyon csendes és nyugodt volt.

Reggel a kislánnyal (Dorka) sétáltam egy nagyot, amikoris bátran megugattam egy bernáthegyi fajtársamat. (Óvatosan az utca túloldaláról.)
Napközben jöttek emberek, és mindenkinek nagyon tetszettem. Sokat hancúrozunk. Ettől általában jól elfáradok,és ilyenkor egyszerűen fölborulok aludni.
Szóval jól érzem magam. (Szerintem).

Puszi-köszi: Fido (ex Fifi, 101)