MagyarDeutschEnglish
E-mail cím: admin@allatok.info   

WWW.ALLATOK.INFO

A nap állata I

(Kattintson a képre)
Név: Bogáncs - egész életét menhelyen élte!
Bogáncs 2011 májusi születésű
keverék fiú. Már gazdis volt,
de visszahozták őt –
TÖBB, MINT 2 ÉVE!! - a
menhelyre. Szerencsére még
fiatalon derült ki, hogy
gazdája nem kíván többé
gondoskodni róla, s így nem
rabolt el túl sok időt az
életéből. Persze minden
életkorban rettenetes lehet
menhelyen, árván várakozni; de
neki még esélye van arra, hogy
újrakezdje az életét és
elfelejtse ezeket a
borzalmakat. Szépen megy
pórázon, bár időnként
meg-megáll, mintha mégsem
lenne túl nagy rutinja benne;
de nem rángatózik, nem szenved
tőle, a sétáltatás alapjai már
benne vannak. Kutyatársaival
jól kijön, az agresszivitás
legcsekélyebb jele sem
mutatkozik Nála. Nyugodt,
kedves, békés természetű,
embercentrikus. Tehát gazdit
keres, kinti-benti tartásra,
játékra; s ezúttal tényleg
csak komoly jelentkezőt
vár! További információk a
sorszám (vagy név) alapján
CSAK!!! TELEFONON: 20 424
5367, 27-313-284, vagy
személyesen: Vác, Külső Rádi
úton: h-p: 8-16 szo: 8-12.

Menhelyi és talált kutyák-cicák, örökbefogadás

Állatfaj:  

Talált állat bejelentése

Állatfaj:  

Elveszett - keresik

Állatfaj:  

Elveszett állat bejelentése

Állatfaj:  

Értesítés kérése

Állatfaj:  

Menhelyi felhasználó belépése

Felhasználó:Jelszó:


A nap állata II

(Kattintson a képre)
Név: Ügyes
Ügyes - 2-3 év körüli, közepes
termetű keverék szuka Ügyes
egy német vizsla keverék szuka
lánya, aki babakorától egy
vidéki menhelyen élt. Sajnos a
szocializációja teljesen
elmaradt, így Ügyes nagyon
nehezen nyílik meg a számára
ismeretlen embereknek. Napról
napra nyit, de egy családban
ez biztosan gyorsabban menne.
Sulis felvezetője így ír
róla: Ügyest érkezése óta
ismerem, és van valamilyen
megmagyarázhatatlan kapocs
köztünk (vagy legalábbis én
megmagyarázhatatlanul
ragaszkodom hozzá, az ő
nevében nem tudok
nyilatkozni), hogy
akárhányszor kimegyek a
kennelsorra, még ha rohanunk
is, muszáj mindig
megsimogatnom őt, beszélnem
vele pár szót. Aki nem ismeri
Ügyest, talán költői túlzásnak
érzi, amikor azt mondjuk, ő
extra félős. Pedig ez a szó
fedi a pontos valóságot. Neki
még soha nem volt gazdája, az
egész eddigi életét
menhelyeken töltötte, nem az a
magát
„eladó”,
rögtön ölbe ugró, puncsolós
kutya, aki ész nélkül osztja a
pacsikat. Ő leginkább a
potenciális félelemforrást
látja bennünk, emberekben. De
a Futrinka Egyesület
esélytelen ebeket mentő
csoportja épp az ilyen
Ügyes-félék miatt alakult meg,
mert ez a csoport szeret
szemben úszni az árral, és bár
megtehetnék, hogy csak az
egészségeseket, a fiatalokat,
vagy a keverékek közül is csak
a szépeket, a cukikat mentsék,
ez a csoport arra tette le a
voksát, hogy épp az
ellenkezőjét teszi, és a
handikeppeseken segít, kevésbé
finoman fogalmazva, azoknak,
aki a kutyának sem kell (jó,
ez itt egy fura képzavar
volt). Vak, vagy süket, vagy
öreg, vagy bice-bóca, nem
számít, nem kevés pénzt, időt,
energiát feccölnek abba, hogy
ezek a kutyát örökbe adhatóak
legyenek, nem hagyják őket a
saját kis világukba süppedni,
de közben semmit sem
erőltetnek, semmi sem
kényszer, csak megmutatják
nekik, hogy az életnek van
napos oldala is. Tudom, hogy
Ügyes nyitni akar a világ
felé, akarja ő, csak a fejében
mindig duruzsol egy kis hang,
hogy „Jujujuj, ez
lehet veszélyes!”
vagy, hogy „Atyaég,
mit csinál ez már
megint?!”. De
akarja, és mindig újra és újra
átlépi önmagát, és a fejében
ezt a kis hangot. Legyőzi
saját magát, ami viccesen
hangzik, de mégis igaz. És én
rettenetesen büszke vagyok rá,
mert ahhoz képest, hogy a
kezdetek kezdetén még a házból
is alig tudtam kirimánkodni, a
futtatón pedig egy kész
tortúra volt őt újra pórázra
venni (annyira félt, ha
közelebb léptem), a simogatás
meg szinte szóba sem jöhetett,
az elmúlt időszakban szerintem
megszokta, hogy ez a kis
cingár lány mindig jön
hozzá. Az első közös óránk
előtt már örömmel várt a
kapunál, majd’
kirontott az ajtón, és azóta
mintha csak tudná, hogy amikor
szombatonként megyek, az tuti
jó buli lesz. Na, jó, ha
őszinte akarok lenni, az öröm
nem biztos, hogy nekem szól,
inkább a zsebemben lapuló
töpörtyűnek, de kell nekem is
a pozitív megerősítés, neki
meg a motiváció. Ügyes szeret
a saját kis világában élni, a
fejében a hangokkal, így nem
tartozik a kedvencei közé a
futtatónk kívüli séta sem,
általában két lépést halad
előre, majd ötöt hátra, hátha
minél előbb visszamehet a
helyére, épp ezért az egyik
rövid kis sétánknál, mikor
viszonylag (már ha saját magát
vesszük a viszonyítási
alapnak) sokat haladtunk, úgy
megörültem, ő meg ezen annyira
felbátorodott, hogy felugrott
az oldalamra, és odadugta a
fejét egy kis simogatásra
(vagy töpörtyűért,
részletkérdés), ami talán
apróságnak tűnik más kutyánál,
de őt ismerve ezzel bőven
átlépte a
komfortzónáját. Gyakorolunk
ülni, ezt még tényleg
gyakorolnunk kell, mert túl
sok az ember, ilyenkor
szerinte ez egyenesen arányos
a veszélyforrás növekedésével
(úristen, mi van, ha valaki
közben megakarja simogatni,
vagy ne adj isten csak ránéz,
elmegy mellette), de azért már
párszor sikerült, közben meg
ismerkedünk a rettenetesen
félelmetes székkel, a zörgő
műanyag fóliával is. A
legmeglepőbb az egészben az,
hogy amikor egy kutya ennyire
fél az emberektől, a körülötte
lévő világtól, az általában a
tapasztalataim szerint
agresszióval párosul,
legalábbis mindent, és
mindenkit fenyegetésnek
vélnek, morognak, vicsorognak,
de Ügyesnél az égvilágon semmi
jele nincs ennek. Minden
macerálásomat elviseli, soha
egy rossz gondolata, szándéka
nincs felém, megdermed,
lefagy, lehasal, ha már
jelezni akarja, hogy oké, ez
túl sok volt neki, de soha nem
erőszakkal adja ezt a
tudtomra. Mikor először
mondta Heni, hogy menjünk fel
az akadálypályára Ügyessel,
gondoltam magam, pfú, ez jó
vicc. De Heni komolyan
gondolta, úgyhogy
felballagtunk a pályára, és
láss csodát, Ügyes átbújt a
zörgő flakonok közt (nem az
zavarta, hogy zörög, az egy
érdektelen tény volt, hanem,
hogy emberek álltak
körülötte), majd szlalomoztunk
(ugyan, rá dőlt egy pálca, kit
izgat), aztán bemásztunk a
medencébe, meg ki, meg még az
akadályt is átléptük (közben
levertük, sebaj). A
legnagyobb
„falat”
(nem töpörtyű, feladat) pedig
az elmúlt órán volt: az
alagút. Elindultunk felé,
lesz, ami lesz, ne maradjunk
cikiben, megnézzük, ha nem
sikerül, legalább akkor is
megpróbáltuk.
„Kiköveztük&#822
1; neki az utat
jutalomfalatokkal, és láss
csodát, Ügyes elindult, és
végigcsinálta. Talán giccsesen
hangzik, de tényleg lenyűgöző
pillanat volt, mindenki
lélegzetvisszafolytva nézte,
moccani sem mertünk, ő meg
csak kidugta a fejét a végén,
körbenézett, és némán
konstatálta, hogy ezt is
megcsinálta. És, ha mindez
még nem lett volna elég, hogy
még tovább fokozza a mámoros
pillanatot, az óra végén
ahelyett, hogy a szokásos
módon a visszautat leste volna
a helyére,és felkészült volna
a rövidtávfutókat is
megszégyenítő sprintelésére,
inkább a lábamhoz hajtotta a
fejét, felnézett rám,
megsimogattam, és láttam az
arcán, hogy boldog, büszke
magára, hogy megcsinálta, és
az emberek nem is olyan
félelmetesek, mint ahogy ő azt
gondolta. Remélem, hogy
egyszer majd az Egyesület
életében Ügyes is egy oly
sokat emlegetett ikonikus
kutya lesz, akiről majd úgy
fogunk nosztalgiázni egy-egy
gazdis, kanapén fekvős fotó
láttán, hogy "Emlékszel,
mikor Ügyes még
félt?!". Ügyesnek még
soha nem volt gazdája. Soha.
Ha csak ennyit írnánk,
valószínűleg arra is sokan
felkapnák a fejüket, de hozzá
kell tennünk, hogy esetében
az, hogy egy vidéki menhelyen
cseperedett, mint a gomba, sem
segített. Ügyes
szocializációja hiányos
maradt, nagyon félénk, az új
helyzeteket lassan dolgozza
fel. Kan kutyákkal kijön, az
embereknek nem ugrik elsőre
boldogan a nyakába, sokadjára
sem. Ő máshogy szeret. Nyugodt
helyen élő családot keres,
ahol bónuszban a türelem is
végtelen. Ügyes
kívánságlistájában az alábbi
dolgok vannak: - aktív
kutyáknak való prémiumtáp (az
idegeskedéshez sok energia
szükséges), - kisdobozos, jó
minőségű konzerv, - M-es
méretű kutyahám. Ügyes
ajándékát lehet postázni a
Futrinka Egyesület
székhelycímére (1115 Budapest,
Fraknó u. 14/B), vagy
személyesen átadható a tárnoki
kennelsoron. Az
ajándékcsomagra írjátok rá
Ügyes nevét! Ügyes a
pataknál sétált, és nagyon
élvezte, bár az odafelé úton
még bizonytalankodott. Ügyes
egyre több dolgot sajátít el a
foglalkozás hatására, s bár
örökre egy félénk kutya marad,
de már megérett a gazdis
létre. Oltva, chipezve,
parazitamentesítve és
ivartalanítva fogadható
örökbe. IDEIGLENES BEFOGADÓT
IS KERES.
info@futrinkautca.hu

Partnerünk: Blöki   Magyar Állatvédők és Természetvédők Szövetsége
Eredeti design: Almendra StudioVerzió: 2.1.7Készítette: Rozika és a gazdi